Támogatóknak

A nagymegyeri magyar cserkészmozgalom
összeállította: Csémi Szilárd – Kismedve

Mottó: „Találékonysággal, erős akarattal, összefogással és sok szeretettel gyakran lehet segíteni ott, ahol az anyagiak hiányoznak.“ (gr. Teleki Pál)

A mai Szlovákia területén 1913-ban indult meg a cserkészet, Komáromban, a bencés iskola keretein belül. Két éven belül a nagyobb városokban (pl. Pozsony, Rimaszombat, Léva) sorra alakulnak a cserkészcsapatok. Az első szlovák cserkészcsapat 1919-ben Zsolnán alakult meg. A frissen alakult Csehszlovákiába került magyar cserkészcsapatok fokozatosan beléptek a Csehszlovák Cserkészszövetségbe, különösen a kisebbségi cserkészegységek helyzetéről szóló 1926-os évi kanderstegi megegyezést követően. Ezt követően sorra alakulnak Szlovenszkóban a magyar cserkészcsapatok az addig még fehér foltnak számító területeken is. Az 1930-as évek elején többek között Dunaszerdahelyen, Szencen, Lőcsén, Gútán, Farnadon, Zselízen, Nagysallón alakulnak cserkészcsapatok. Nagymegyeren Bottló Vince tanító vezetésével kezdődött meg az Arany János cserkészcsapat szervezése.

A csapat első megalakulása többéves előkészület után 1933. április 30-án volt. A három felekezetből – katolikus, református, izraelita – összekovácsolódott csapat az „Arany János” nevet vette fel. Aznap 36 fiatal tette le a cserkészfogadalmat. Parancsnokuk Bottló Vince lett, aki először elemi-iskolai tanítóként, majd tanonciskolai igazgatóként tevékenykedett. Az iskolai oktatás mellett külön foglalkozást tartott a fiúknak. A csapat a Csehszlovák Cserkészszövetség Magyar Alosztályába igazolt le. Időnként tudósítás jelent meg róluk a Tábortűz és más korabeli lapok oldalain. Programjuk közt szerepelt a természetjárás, a népi hagyományok őrzése, a fiúkat acélossá edző torna. Az őrsi foglalkozások hetente kétszer voltak. Ezen kívül beindult az amatőr színjátszás is.

Az 1933-as Jamboreen a fogadalomra készülő csapat legjobb cserkészei is részt vettek. Legnagyobb valószínűség szerint ez a komáromi cserkészek küldöttségén belül vált lehetővé, akikkel a csapat folyamatosan jó kapcsolatot ápolt. A nyári táborozások emlékezetessé és felejthetetlenné tették a cserkészéletet. Az idősebb cserkészek, elsősorban azok, akik a napi cserkészkedésből kiöregedtek, viszont továbbra is részt kívántak a csapat munkájában venni – a csapaton belül vezetői szerepet vállaltak fel: segédtisztek lettek. A táborokban szakképzett szakácsok főztek, a napostiszti feladatot pedig a trombitán játszani tudó cserkészek töltötték be.

Téli portyáik is voltak, ugyanakkor télen a foglalkozásokon belül elsősegély- és szakács tanfolyamokon is részt vettek, melynek vezetésére az adott szakma legjobbját kérte fel a csapat parancsnoksága. A cserkészcsapat parancsnoka jelen ismeretek szerint végig Bottló Vince volt. Munkáját segítette az öttagú szülői tanács, amibe a csapat módosabb szüleit kérték fel. Bekerülni a szülői tanácsba nagy tisztességnek számított abban az időben. Döntéseik a lehetőségekhez mérten mindig a lehető legjobban megfontoltabbak voltak.

A segédtisztek a parancsnok jobbkezei voltak. A 6-8 tagú őrsöket a csapat által kinevelt őrsvezetők hetente az őrsi összejövetelek alatt készítették fel a különböző próbákra. Ezek a próbák a Magyar Alosztály próbarendszeréhez igazodtak, mely a következőket tartalmazta: a 10 cserkésztörvény és a cserkészfogadalom ismerete, elsősegélynyújtás, csomózás, faismeret, természetismeret, állattan, vallásos erkölcsi nevelés, cserkésztörténelem.

Nagymegyer is azon a területen fekszik, amely terület a II. világháborút Magyarországhoz visszacsatolva élte át. A Magyar Cserkeszszövetség örömmel igazolta le a visszacsatolt területek cserkészcsapatait. A nagymegyeri Arany János cserkészcsapatot 1938. december 4-6. között igazolták le, és a 708-as számot kapta meg.

A Csonka-Magyarország városi cserkészcsapatai előszeretettel kirándultak, ill. táboroztak a visszacsatolt területeken, így pl. a csicsói Kálnoky gróf birtokain is. A nagymegyeri öregcserkészek halálukig számos alkalommal felemlegették a budapesti, győri, tatabányai cserkészekkel közös tábortüzeket, portyákat, közös táborozásokat Csicsón és környékén.

Sajnos a II. világháború fokozatosan lehetetlenné tette a cserkészkedést, mivel egyre több fiút soroztak be katonának, a zsidó cserkésztestvéreket is koncentrációs táborokba hurcolták. A csapat utolsó otthona az úgynevezett „sárga-házban” volt, amit 1944-ben bombatalálat ért. Ekkor veszett el a csapat vagyona, közte a fehér liliomos csapatzászló is. Az újraalakult Csehszlovákiában már magyar cserkészet nem lehetett. Az egykori tag, Vyberál Nándor (Nándi bá) cserkésztiszt kutatásai alapján a cserkészcsapatnak annak 1945-ös betiltásáig közel 140 nagymegyeri fiatal volt tagja.


A nagymegyeri 23. sz. Arany János cserkészcsapat

A cserkészcsapat hivatalosan 1992. június 28-án alakult újjá a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség kötelékében. A 23. számot kapta. Nevéül az elődök iránti tiszteletből felvette az Arany János nevet.

A csapatszervezés Smola Jarosláv (Bence) cserkésztiszt kezdte el még 1990 tavaszán, majd a csapatalakuláskor Takács Endre (Rizsa) cserkésztiszt lett a csapat parancsnoka. Utána Gasparecz Tihamér (Tihi), Ág Tibor (Tibor bá), Csémi Szilárd – Kismedve, Holényi Gergő (Holló), Csémi Ildikó (Vadmacs) és Pónya Krisztián (Nyepe) váltotta egymást.

Fontos megemlíteni még Kovács László cserkész lelkiatyát, aki csapattagként segítette a nagymegyeri cserkészcsapat újjáalakulását és az utána következő első évtized cserkészmunkáját, továbbá Vyberál Nándor – Nandi bá cserkésztisztet, öregcserkészt, aki fiatalkorában tagja is volt a 708. sz. Arany János cserkészcsapatnak is. Személye testesítette meg a folytonosságot a két csapat között.(*)

A csapat vezetősége 2015-ben: Csémi Ildikó, Csémi Szilárd – Kismedve, Holényi Gergő, Ollé Tamás, Pónya Krisztián (cspk), Sörös Angéla, Sörös Zoltán, Varga Zsolt. A csapat a könyv kiadásakor 18 taggal tevékenykedik. Vezetői a nevelői cserkésztevékenységet társadalmi munkában, ingyen, teljes önkéntességből vállalják. A cserkészek hetente találkoznak az őrsi (kiscsoportos) foglalkozásokon, ahol elsajátítják a cserkészet nevelési programjának alapismereteit. A foglalkozások részeként, ill. azokon felül folyamatosan szerepelnek éves programunkban még túrák, kirándulások, táborozások, rendszeresen megméretik magunkat a körzeti és országos versenyeken (pl. országos métabajnokság, akadályverseny). A tagok részt vesznek az országos és nemzetközi cserkészrendezvényeken egyaránt. A cserkészcsapat évente több rendezvény (Szent István kulturális napok, gyerekprogramok, falunapok, megemlékezések) szervezője, társszervezője vagy segítője Nagymegyeren és a környék településein (főleg Izsap, Nemesócsa, Alistál, Ekecs, Apácaszakállas, Szilas). Első szervezői voltak többek között a nagymegyeri Szent Isván kerékpáros teljesítménytúrának is, de csapathoz fűződött a Húsvéti ünnepváró regösnapok megszervezése, vagy országos szinten a Felvidéki Regöstalálkozók megszervezése is. A felnőtt tagok megalapították a Kuckó és Fészek polgári társulásokat (ez utóbbit a VMCM munkatársaival közösen), valamint a Felvidéki Cserkészgyűjteményt. A csapat tagjai több alkalommal részt vettek Tápiógyörgyén, cserkészbemutatót és cserkészfoglalkozásokat is tartva. Tevékenységükkel, lobbimunkájukkal mások mellett ők is elősegítették Tápiógyörgy és Nagymegyer közti testvérvárosi szerződés létrejöttét. A csapat tagjai többféle módon is segítik a Kárpát-medencei Mária Út felvidéki szakaszainak kiépítését, különös tekintettel a Nagymegyeren áthaladó szakaszra.

A Szövetség részére is több országos vezetőt és munkatársat is adott Nagymegyer, elsősorban Ág Tibor, Gasparecz Tihamér, Csémi Szilárd, Csémi Ildikó, Takács Endre, Vyberál Nándor említendő meg. A csapat tagjai önkéntes munkával Nagymegyeren kívül több cserkész nevelési központ kiépítésében, ill. felújításában is részt vállaltak (pl. dunaszerdahelyi székház, a szímői csónakház, a palásti Beszédes Lajos nevelési központ az Ivánka kastélyban, a németországi Kastl településen a Farkas tanya).

A csapat tevékenysége eddigi 25 éves fennállása alatt hullámzónak mondható. A kisebb-nagyobb zökkenőkre okokat sokat lehetne találni (pl. a rossz gazdasági helyzet, a szellemi értéket és az önkéntes munkát nem igazán becsülő társadalom, a mai gyerek ingergazdag környezete, az igénytelenség, stb.), de a csapat vezetősége mindig is elsősorban arra próbált koncentrálni, ami előreviszi és segíti a közösségüket, mindenből a lehetőségekhez mérten a legjobbat akarják kihozni az elveik mentén. Nem könnyíti meg természetesen a csapat életét az sem, hogy a csapat vezetőségének szinte minden tagja tanulmányok, ill. munkahelyek miatt az év nagy részében Nagymegyeren kívül tartózkodik.

Ennek ellenére sikeresnek és előremutatónak mondható a csapat általi nevelőmunka, hisz az elmúlt negyed század során közel 200 fiatalnak segítettek egy, a keresztény alapokon álló magyarságmegtartó biztos értékrend kialakításában.

Csapat életében nagy becsben vannak tartva azok az intézmények, szervezetek is, akik a csapat éves nevelőmunkáját évi egy vagy több alkalommal társszervezőként is segítik, hisz közös erővel még hatékonyabban tudják elérni céljainkat mind helyi, mind magasabb szinten. Itt elsősorban a többiek érdemét sem kisebbítve Nagymegyer városát, a helyi iskolákat és egyházakat, a Csemadok nagymegyeri és izsapi szervezetét, a VMCM nonprofit szervezetet, a Nagymegyeri Egészségkárosultak Szervezetét, a Vöröskereszt helyi szervezetét, Nagymegyeri Véradók Klubját, a Nagymegyeri Mária Légiót említjük meg.

Csapatotthonnal is rendelkeznek, amiért a csapat tagsága nagyon hálás, hisz minden közösség, de főleg egy cserkészcsapat életében nagy-nagy szükség van egy önálló bázisra, egy helyre, ahol a heti nevelőmunka folyik. Itt a gyerekek biztonságos körülmények között gyakorlatban is kipróbálhatják frissen szerzett tudásukat, ott játszathatnak, sportolhatnak, s azt saját birodalmukként kezelik. A csapatotthon bizony nagy felelősséggel jár és sok feladatot is ró a csapat tagságára, legyen az felújítás, karbantartás, rendrakás. Ebből nagyon sok mindent sikerül önállóan megtenni, viszont ifjúsági szervezetként támogatók nélkül önerőből nem sokra mennének. Ezért ezúton is hálás szívvel köszönik Nagymegyer városának, a város mindenkori vezetőinek a segítségnyújtását és anyagi támogatását!

Az újjáalakulását követően az eddigi csapatotthonok a Zsellér utcában (1992-1994), a Stadion melletti volt közlekedési parkban (1994-1996), a Komáromi úton a Bottló Vince Cserkészotthonban (1996-2015) voltak. 2015 novemberétől a Zárda épületében kialakított Fészek Ifjúsági Központban található meg a cserkészotthon (klubhelyiség és felszerelésraktár).

A csapat tevékenységének minőségét nagyban behatárolják az anyagiak. Legnagyobb támogató Nagymegyer önkormányzata. További segítséget kapnak az előző éves tevékenységük alapján a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumától is. A többi támogató elsősorban tárgyi adományokat, főleg élelmiszert adnak rendezvényeikhez, főleg nyári táborukra. Sok apró segítséget kapnak a KUCKÓ polgári társulástól is, főleg a háttérfelszerelés bebiztosításában. A Zárda felújításában hatékony segítséget kaptak a Dan-Slovakia Agrar részvénytársaságtól, különösen Mogens Hansen elnök úrtól, ugyanakkor a cserkésztermek felújításának dandárját felnőtt cserkészek önerőből végezték el, jelentős anyagi támogatást is nyújtva saját családi költségvetésükből. A cserkészvezetők a nevelői cserkésztevékenységet Nagymegyeren is szintén teljes mértékben társadalmi munkában, ingyen, teljes önkéntességből vállalják, idejüket, energiájukat rászánva, sokszor csak a saját családi pénzforrásaikra támaszkodva. Ezért is hálásak minden kedves támogatónak, pártolónak, a szülőknek, a partnereinknek, az egykori és jelenlegi csapattagoknak, hogy ők is segítik a fiatalokért végzett önkéntes nevelőmunkájukat! Isten fizesse meg nekik bőségesen!

A csapat elérhetőségei:
E-mail: 23cscs@szmcs.sk, telefon: +421915465224, http://nagymegyericserkesz.sk/

(*) Nándor bá cserkészfogadalmához híven rendszeresen bekapcsolódott a város kulturális életébe, aktív tagja volt a Csemadok helyi szervezetének is. A cserkészet újjáalakuláskor Pozsonypüspökin újította meg cserkészfogadalmát. Tagja volt a nagymegyeri csapaton kívül a pozsonypüspöki Szent László öregcserkészklubnak és a rimaszombati öregcserkészklubnak is. A harmadik cserkésztörvényt – A cserkész ahol tud, segít. – állandóan alkalmazta, rá a csapat tagjai mindenkor számíthattak értékes tanácsaival, gyakorlati segítségnyújtásával. Temetésén a csapat tagjai díszőrséget álltak.


Az első csapatparancsnok

Bottló Vince. Tanár, iskolaigazgató, cserkésztiszt.
A nagymegyeri cserkészcsapat alapítója, első parancsnoka, a jelenlegi csapatotthon névadója. Neve a régi iratokban előfordul Bottló, Botló és Bodló alakokban is. Az életútját sajnos alig ismerjük, szerencsére a nagymegyeri csapatban és a szlovenszkói alosztályban végzett áldozatos cserkésztevékenységéről maradtak fenn adataink. Nagymegyerre tanárként kerül. A római katolikus fiú és leányiskolában tanított, később a tanonciskola igazgatója lett. 1933. április 30-án megalapítja városunkban több évi előkészület után a cserkészcsapatot, majd ő volt a csapat első parancsnoka 1933-1944 között. 1933-ban a gödöllői jamboreen a Magyar Alosztály küldöttségének tagja. 1934-ben részt vesz az I. Magyar Erdei Iskolán, azt követően még aktívabban munkálkodik a Magyar Alosztály életében. Az alosztály több közös programjának megszervezéséből vette ki részét. Az 1935-ös lengyelországi (Spala) szláv jamboreen, 1936-ban Pozsonyban a csehszlovákiai magyar cserkészet 25 éves jubileuma alkalmából rendezett pünkösdi cserkésznapokon (ekkor pl. a szlovenszkói magyar cserkészek kerékpáros (!) különítményének vezetője) és az 1937-es hollandiai világjamboreen résztvevő szlovenszkói magyar küldöttség egyik vezetője.

A II. világháború után tudomásunk szerint Léván dolgozott a széntelepen, mint segédmunkás. Ott is halt meg valamikor az 1950-60-as években a helyi kórházban. (Vyberál Nándor cserkésztiszt kutatásai alapján.)

Neve ott szerepel a SZMCS dunaszerdahelyi székházának külső falán található márványtáblán, melyet 2003. október 8-án lepleztek le. Az emléktábla az egykori szlovenszkói magyar cserkészalosztály legjelentősebb tizenegy cserkészvezetőjének állít emléket.


Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye

A Felvidéki Cserkészgyűjteményt, mely mára a Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye nevet vette fel, a nagymegyeri cserkészek kezdeményezésére a révkomáromi Kuckó polgári társulás hozta létre Csémi Szilárd – Kismedve magángyűjteményéből, hogy elősegítse a cserkésztörténelem megismerését, kutatását, népszerűsítését. Mára a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség is ezt a gyűjteményt tekinti hivatalos gyűjteményének.

Célja, hogy összegyűjtse a cserkészet emlékeit – mind a tárgyi, mind a szellemi értékeit. Gyűjtenek mindent, ami összefügg a cserkészettel (iratok, újságcikkek, kiadványok, szórólapok, emléktárgyak, naplók, zászlók, névjegyek, ruházatot, tábori emlékek, jelvények, bélyegzések, borítékok, képeslapok, bélyegek, kézműves tárgyak, fényképek, DVD-k, CD-k, videófelvételek, kéziratok, szobrok, festmények, …). Mind a régi, mind a mai kor cserkészetével.

Az összegyűjtött anyagokat lehetőség szerint feldolgozzuk és rendszerezzük, majd a későbbiek során a kutatás számára is elérhetővé tesszük. E célból jelenleg igény szerint időszakos kiállításokat szervezünk. Távlati célunk egy cserkészmúzeum alapítása állandó kiállítással, irattárral, könyvtárral és kutatószobákkal. A cserkészettel összefüggő folyóiratokat és könyveket fokozatosan digitalizáljuk és a Digitális cserkészkönyvtárban (http://konyvtar.szmcs.sk/) megjelentetjük a nagyközönség részére is.

Kérünk mindenkit, akinek cserkészemléke van, ajánlja fel a Cserkészgyűjteménynek!

Szeretnénk, ha cserkész értékeink és emlékeink nem kallódnának el! Az adományokról elismerést tudunk adni! A cserkészemlékek a Cserkészgyűjteményben mindig meglesznek.

Szeretne cserkészkiállítást szervezni? Forduljon bátran hozzánk, amennyiben szeretne időszakos cserkészkiállítást szervezni. Kedvező feltételek mellett szívesen rendelkezésükre bocsátjuk kiállítási anyagunkat.

Elérhetőségek: Csémi Szilárd cst. – Kismedve (Felvidéki Cserkészgyűjtemény)
kucko@cserkesznet.sk, kismedve@szmcs.sk, kismedve@naex.sk, +421(0)915/465224

Köszönjük eddigi adományozóinknak és támogatóinknak a segítséget, kiemelten a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségnek és a nagymegyeri 23. sz. Arany János cserkészcsapatnak!

Kérem, ha lehetősége van rá, adományával támogassa Ön is elképzeléseinket, céljainkat!
2015. december 17-én, Kaszap István halálának 80. évfordulóján.

Written by on okt 01,2014 in: |

Nincs hozzászólás »

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL


Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

Powered by WordPress | 23cscs